Angliai útikalauz IT-soknak

I’ve been contacted many times before by fellow Hungarians about things you should know before moving to London. I’ve decided to write up everything I’ve experienced into a how-to. Because it is tightly coupled to Hungarian culture and life, I’m going to write these posts in Hungarian. Sorry for the inconvenience, and thanks for your understanding!

Szóval!
Sokan kérdeztetek már tőlem kisebb-nagyobb blokkokban kiköltözéssel kapcsolatban. A legtöbb információ amit a neten lehet találni az arról szól, hogy miképpen zajlik az élet a vendéglátásban vagy a gyerekfelügyelet területén. Azoknak viszont, akik IT-n belül mozognának, nekik nem sok hasznos gyümölcs terem az interneten.
Azoknak szól a poszt-sorozat, akik gondolkodnak a kiköltözésen és mindent körbe akarnak járni.
Összeszedjük a legfontosabb információkat a munka kereséshez, interjúzáshoz, költözéshez és berendezkedéshez. Mit kell tudni a jövedelemről, kiadásokról, lakhatásról, életről. Segítségemre lesz Bognár Kata, aki betekintést nyújt a a fejvadászok életébe és elmeséli miképpen lehetünk sikeresek a velük való közös munka során. Mikre kell figyelnünk és hogyan illene viselkednünk. Katát és a munkáját kicsit jobban megismerhetitek ha elolvassátok a releváns blogbejegyzését :)

Megfogalmazódott a gondolat, hogy talán külföldön jobb?

Mindenhol vannak jó és rossz dolgok, az élet egyensúlyon alapszik. Londonban szinte megszűnik az ember politikán gondolkodni, cserében rengeteg bürokratikus kört kell futni szinte mindennel. Eszelősen sok szakmai esemény van szinte minden délután, cserében a munkahelyek tele vannak középszerű és szakmai érdeklődést nem mutató emberekkel. Rengeteg ilyen párhuzamot tudnék még írni, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindennek megvan az ára. A kolbászos kerítésért fel kell adnunk a feneketlen tejfelt. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy képesnek tartja-e magát a alkalmazkodásra és hajlandó-e változtatni a szokásain. Ha hajlandó, akkor megéri-e? Ha a politika nem zavar, anyagilag nincs gondod otthon és nem tudod elképzelni a vasárnapot a családi húsleves nélkül, akkor ne indulj útnak.
Komolyan.

Képes vagyok alkalmazkodni, belevágnék!

Tehát úgy döntöttél, hogy Anglia!
Rengeteg téves vagy csak részben valós dolog kering a köztudatban, ezekre érdemes kicsit kitérni:

Startupok jól fizetnek:

Nem. Sajnos csak otthon divat ez. Itt, mivel újonnan induló “startup” cégről van szó, ezért nagy garasoskodás megy. Sokat várnak el és az elvárásokhoz képest keveset fizetnek. Példának okáért ugyanannyit kap egy heti 37.5 órában dolgozó java backendes, mint egy frontend+backend+dba+sysop kombójú, 24/7ben riasztható, reggeltől vakulásig dolgozó startup alkalmazott. Van akinek ez a jelenlegi életciklusában tökéletesen megfelel, de érdemes erről beszélni időben.

Tökéletesen kell tudni angolul / Királynő angolját kell beszélni:

Nem(, persze nagy előnyökkel járhat ha sikerül levetkőzni az akcentust és bővíteni a szókincset).
Akkora az olvasztótégely, hogy szinte nem lehet hallani 2 egyforma beszédet. Az utóbbi pár generáció már úgy nőtt fel itt, hogy körül voltak véve angolul alig tudó bevándorlókkal. Megszokták és már fel sem tűnik nekik. Olyannyira, hogy sokszor el is felejtkeznek arról, hogy esetleg te nem érted őket rendesen. Ilyenkor nem szégyen egy illedelmes “Sorry, could you repeat please” vagy egy “Come again” mondatot elmorzsolni. Akár 8x is, ha 8x kell. Nem sértődnek meg.

Dress code:

Cégtől függ.
Bankszektorban öltöny+nyakkendő, még ITban is.
Nagyobb szervezeteknél és nem trendi cégeknél általában annyi megkötés van, hogy lehetőleg hosszú nadrág, nem sport cipő és konszolidált felső legyen.
A normálisabb cégeknél viszont semmi ilyen marhaság nincs, de ha ez fontos Neked, akkor érdemes az első interjún megkérdezni.

Sokat esik az eső:

Ez igaz is, és nem is. Tény, hogy vannak időszakok amikor egymás után minden nap elered, de nem szabad összehasonlítani az otthoni esőkkel. Az, hogy jelenleg milyen időjárás van, nem determinálja a következő félóra időjárását sem. Az általános minta, hogy kb 10 percet esik, majd eláll félórára. Aztán megint esik 10 percet, majd kisüt a nap. Így valóban igaz, hogy időnként minden nap esik. Csak nem mindegy, hogy mennyit.
Nekem például nincs esernyőm amióta kiköltöztem és gyalog (meg tömegközlekedve) járok. Másfél év alatt egyszer sikerült rommá áznom, amikor ez a minta nem jött be.

Szar a kaja:

Más a kaja. Az angolok reggelit alig esznek, ebédre csak egy szendvics dukál csokival meg üdítővel, majd vacsorára egy jó adag steak. Emiatt a munkahelyek közelében ritkán lehet jó és emberi áron lévő, magyar ember számára ebédként értelmezhető főtt ételt kifogni. Nekem szerencsém van, mert a jelenlegi munkahelyemen található kávézó kajás részében néha egészen ízletes marhapörkölt és egyéb nyalánkság van a magyar chefnek köszönhetően.
Ezen kívül ott vannak a különböző indiai, arab, kínai, stb. étkezdék amikkel mindenki úgy barátkozik, ahogy akar.
És van az otthon főzés vagy a helyi szokások átvétele.

Drága a kaja:

Ez is félig igaz. Az éttermes kaja drága a hazaihoz képest, pont.
A boltokban az alapanyag viszont átszámítva is megegyezik a magyarral, ellenben jobb a minősége. Sajnos ez a szomorú igazság. Ami otthon import, és sok adó sújtja, az itt helyi termék, adókedvezménnyel.
A legtöbb nagy áruházláncban van úgynevezett “meal deal”, ami egy szendvics, csoki vagy gyümölcs és egy üdítő, potom 3 fontért. Ennyiből meg tud ebédelni egy angol.
Ha a bolti alapanyagokat drágának és nem megfelelőnek találnád, akkor még mindig mehetsz a megannyi híres kaja-piac bármelyikére, ahol aztán kedvedre válogathatsz az otthoninál jóval olcsóbb és jóval jobb minőségű dolgokból.

Drága a lakás:

Ezen nincs mit szépíteni, az. Marhára. Azonban, ha arányaiban nézzük egy programozói fizetéshez, akkor nem. Személy szerint otthon is a fizetésem harmadát költöttem egy hasonló lakásra, itt is azt teszem.

De hát a jó kis magyar ízek:

Ha IT-s létére nem találja meg magának az ember a megannyi magyar boltot, akkor megérdemli. Házhoz szállítják a túró rudit a rendeléstől számított 24 órán belül, ha lusták lennénk elmenni érte. De a csokin kívül lehet kapni kolbászt, hurkát, tejfölt, piroska szörpöt, pálinkát, meg minden mást, mint otthon. Igaz, kicsit drágább, de ez érthető. Sőt, van lángosos is Camdenben (bár inkább hasznos pár sör után, mint finom), illetve nyíltak fornettis üzletek is. Személy szerint én próbálom megszüntetni a dependenciákat. Úgy érzem, hogy nem azért költöztem el, hogy aztán sóvárogjak. Inkább felfedezem az újdonságokat, és helyettesítem a régi ízeket újakkal. Persze néha elcsattan egy húsleves, de az is helyi alapanyagokból.

Abból a fizuból már bármit megtehetek:

Korántsem, viszont ha nincs hiteled, nem kell hazaküldeni pénzt és senki mást magadon kívül eltartanod, akkor értelmes keretek között és ésszerű elvárásokkal, nyugodt - már-már gondtalan - életed lesz.

Értem! Hogyan keressek munkát?

A külföldi munka keresést nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni. Semmiképp sem javaslom, hogy felmondj azelőtt, hogy valahova már felvettek. Még ha az első helyre ahová jelentkezel be is kerülsz, hetek - vagy hónapok - telhetnek el az első levél és a szerződés megkötése között. Ha van tartalékod arra a pár hónapra, akkor csak segíti a helyzeted, ha azonnal tudsz kezdeni. Azt azért érdemes tudnod, hogy a fent említett bürokratikus körök itt is megvannak és fájnak.

Amíg otthon pénzügyi okokból kifolyólag a legtöbb munkáltató belsősökkel oldja meg a munkaerő toborzását, addig itt külsős fejvadász cégeket alkalmaznak erre a feladatra. Olyannyira, hogy sokszor a munkáltató meg sem hirdeti publikusan a munkát, hanem csak az úgynevezett beszállítóinak adja le az infót. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem lehet céges weboldalakon kifogni az álommelót. Van rá esély, csak jóval kevesebb, mint amit otthon megszoktunk.

Mi a különbség a HRes, a fejvadász és a toborzó között? Melyiknek mi a feladata?
A toborzó az, aki egy ügynökségnek dolgozik és nem a saját cégének keres munkatársat. A fejvadászt lényegében a toborzó szinonímájaként használják, de van egy árnyalatnyi különbség; ő az, aki ilyen-olyan dumával szerzi meg valaki telefonszámát és “kéretlenül” hívja fel a jövő lehetséges pályázóit.
A HR-es velük szemben nem ügynökségnek, hanem konkrétan a kereső cégnek dolgozik, egyfajta “belsős toborzó”. A legtöbb esetben hozzá futnak be az ügynökségek pályázatai és ő küldi tovább cégen belül a felelős döntéshozóknak, illetve ő maga is rendelkezik több-kevesebb döntési joggal a kiválasztás folyamán. Fontos kiemelni, hogy se a toborzó, se a HR-es – általában - nem rendelkezik IT-s háttérrel. Mégis ők (is) döntenek a sorsodról, ez van, ezt kell szeretni.

Szóval ha ügynökségen keresztül jelentkezel, az önéletrajzod útja valahogy így néz ki: toborzó -> HR-es –> és csak aztán jön a felelős team leader vagy manager. Ez persze nem mindig van feltétlen így, cége válogatja. Mi toborzók egyébként szintén jobban preferelájuk ha van közvelten kontaktunk a konkrét döntéshozó szakemberrekkel, managerekkel.

A fejvadászért nem kell fizetnem?

Nem. A fejvadász cég a munkáltatótól kap sikerdíjat.

Hogyan kezdjek neki?

Amíg otthon az a divat, hogy Neked kell kuncsorogni állásért, itt ez (is) fordítva megy egy szintig. Hatalmas a munkaerőpiac errefelé viszont nagyon kevés az igazán jó szakember. Ezt felismervén a legtöbb fejvadász cég nyit külföldre és onnan próbálja elhalászni a tehetségeket.

Ha jön egy megkeresés, hogy kell például egy PHP fejlesztő aki ért a MongoDBhez is, akkor mi az első dolog amit teszel annak érdekében, hogy megtaláld?
Először is kellenek az alap-kritériumok: mi a pontos pozi, milyen technológiákat, szempontokat keressek egy CVben, hol/mennyiért, mit csinál a cég, stb. Aztán azok alapján amiből keresést lehet összehozni (leginkább a technológiák), összerakok egy keresést és azt használom az adatbázisunkban, a Linkedin-en, meg a job board-okon is. Ha kell, persze menet közben finomítom, illetve ha kevés találat jön, kihagyom a keresésből ami kevésbé fontos.
Ez esetben “PHP” AND “MongoDB” lenne minimum a keresés: ha sok találat van szűkítek a hely szerint. Ha kevés, akkor meg pl. az egész országban keresek (hátha valaki költözni akar).

Csak online böngészgetsz?
Igen, csak online, bár pont nemrég agyaltam azon, hogy esetleg hogyan máshogy lehetne még…

Hol keresel legszívesebben tehetséges embereket és miért pont ott?
LinkedInen, mert ott "passzív" jelöltek vannak fent, akik igazából (általában) sokkal "értékesebbek", mint az aktívan keresők. Ez persze nem mindenkire igaz, de az a tapasztalat, hogy akiknek az önéletrajzai mindenféle álláskereső portálon fent vannak azok valamilyen okból vagy nehezen találnak melót vagy gyakran váltogatatnak munkahelyet. Illetve az aktív keresőt nyilván a konkurenciánk is könnyebben megtalálja. Ezért mondom, hogy egy passzív jelölt sok esetben “értékesebb” lehet.

LinkedIn

Tudom jól, hogy otthon csak egy újabb felesleges szósölnetvörknek számít a LinkedIn, de itt az az első számú frontvonal. Ha nem vagy fent, nem is vagy igazi szakember. Akármennyire nem szeretjük beismerni, a mi szakmánk is ismerettség és hírnév alapján működik. Annyi ebben a különbség az itteni és a magyar valóság között, hogy itt nem mernek ajánlani valakit csak azért, mert jó barát vagy rokon az illető. Nem merik eljátszani a saját becsületüket az emberek.

A szakmai hírnevet errefelé két dolog jelenti elsősorban: mennyire híres cégeknél dolgoztál eddig és mennyien ismernek téged. Bár ez otthonról kicsit furcsának tűnhet, ez ugyanúgy része az alkalmazkodásnak, mint az étkezési szokások megértése. Mivel szinte minden nap van valami szakmai összeröffenés ezért aki aktívan járkál meetupokra, konferenciákra és egyéb kockulásokra az akaratán kívül is gazdagszik számtalan LinkedIn ismerőssel. A java fejvadász lesz, kisebb hányada pedig "szintén zenész". Amikor valaki megnézi a profilod, akkor a tartalmán kívüli legfontosabb információ az a közös ismerősök száma és minősége, majd az összesített ismerősök száma. Amíg a sok ismerős nem jelenti azt, hogy eljársz bárhova is, addig a kevés szakmai online kapcsolat azt üvölti az érdeklődő arcába, hogy nem mész el semerre, azaz nem érdeklődsz mások iránt és Te sem érdekelsz senkit.

Hasonló okok miatt fontos az is, hogy legyenek komolyan vehető, szubjektív referenciáid. Meg volt veled elégedve a PO vagy a CTO? Vedd rá őket, hogy vállalják fel és indokolják meg. Fontos, hogy megmutasd a leendő munkaadódnak, hogy miért érdemes veled dolgozni. Értelemszerűen, minél magasabb beosztású a referens, annál jobb. Itt is jó egyensúlyra törekedni, hiszen arra is kíváncsiak lesznek, hogy a közvetlen kollégáid mit gondolnak rólad. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy mivel itt nem élnek vissza az ajánlós rendszerrel, ezért megbíznak benne. Hiszik, hogy egy CEO nem fogja kockáztatni a szavahihetőségét feleslegesen. Ha komolyan gondolod az itteni munkát, akkor figyelj erre, és csak olyanokat kérj meg referencia írására akik őszintén tudják ezt megtenni Neked, Érted!

Mit tartalmaz egy jó referencia?
Pozitív véleményt az illetőről. Én pl. jobb szeretek közvetlen munkatársaktól referenciát kérni, mert ők látják igazán az illetőt, ők dolgoznak vele nap, mint nap. Egyébként sokszor tapasztaltam, hogy a megadott referenciaszemély nem festett szép képet a jelöltről, ez számomra kicsit meglepő… azt hinné az ember, hogy aki meg van adva, az minimum jó viszonyt ápol a pályázóval és csak jókat mond róla… hát nem. A LinkedIn-en lévő referenciákat is jónak tartom, az én szakmámban kifejezetten kötelező “gyűjteni” őket, de mindenki profilján hasznosak lehetnek!

Szubjektív vagy objektív?
Sajnos azt kell mondjam, hogy én a telefonon keresztül nyilván csak szubejktív véleményt kapok, de ez nem is baj. Ezt jelenti “emberekkel dolgozni”. A számokat nem szeretem, azok csak számok, nincs mögöttük a “sztori”. A LinkedIn-es referenciák is nyilván szubjektívek, de ettől még semmi gond nincs velük, sőt! Igazából mind azt sugallja, hogy van ennyi meg annyi ember aki érdemesnek érezte megragadni a billentyűzetet (még akkor is, ha Te kérted meg rá) és leírni, hogy bizony elégedett volt a munkáddal, illetve a személyeddel.

Varázs szavak vagy mondatok léteznek?
Az interjún biztosan, de számomra nem. Én, mint fejvadász inkabb partner, mint ellenség vagyok. Egyfajta tanácsadóként kell rám tekinteni, ugyanaz a célom, mint Neked: megtalálni a számodra megfelelő pozit. Hogy miért? Mert ha meggyőzlek, hogy Neked való a pozi (közben pedig nem is) és “elrugdallak“ az interjúig ahol netán meg is ajánlják Neked a munkát, a végén úgyis felerősödik benned, hogy Neked nem ez kell és visszamondod. Ennél a pontnál vagyunk úgy, hogy mindenkinek csak az idejét vesztegettük. Na ennek semmi értelme, ezért nem értem azokat a kollégákat akik mindenkit mindenre “rádumálnak”.
Egy szó, mint száz: mi össze kell, hogy dolgozzunk és amennyire lehet őszinték legyünk egymással. Nekem nem varázs mondatok kellenek, hanem “jó magaviselet“. Mondd meg, ha nem tetszik, válaszolj időben az e-mailemre és vedd fel a telefont a megbeszélt időpontban. Még akkor is ha nem fog tetszeni, amit mondasz.

Önéletrajzban, illetve a LinkedIn profilon szerintem nem igazán léteznek varázs-mondatok már csak azért sem, mert akkor mindenki használná (használja) őket. Pont ezáltal veszítik el az “erejüket“. Inkább az egyediség a lényeg. Én pl. igyekeztem egy kis humort csempészni a profilomba, mert szeretném ha ezt sugallná: “szerintem a humor és a professzionalitás nem zárja ki egymást“. A referenciákban (LinkedIn) szintén nem léteznek. Azoknak pont az egyedi vélemény a lényege. Elég illúzióromboló lenne, ha mindenkinél ugyanazt a “melegszívű ajánlást” olvasnám!

Na jó, az interjúra azért tudok adni egy varázs-mondatot: alapszabály ugye, hogy kérdezz. Ha emlékezetes is akarsz maradni, akkor kérdezd meg az interjú végén a partneredtől, hogy van-e, illetve maradt-e benne valami kétely Veled kapcsolatban. Ez egy ütős és bátor kérdés, valamint hasznos is: ha van kétely, rögtön ott az alkalom, hogy szépíts rajta.

Nekem már van CVm. Hogy töltsem fel?

Sajnos ha eddig csak Magyarországon kerestél munkát, akkor valószínűleg sokra nem mész a meglévő önéletrajzoddal azon kívül, hogy emlékeztet a történelmedre. Nagyon sokban különböznek a mi szokásaink az angolokétól.
Az első és legfontosabb gondolatmenet amit meg kell értened az az, hogy az angol-szászok kínosan ügyelnek az egyenjogúságra. Legalábbis papíron. Ebből adandóan tilos bármiféle személyes információt közzétenni. Ide tartozik a nem, a kor, a faji- és vallási hovatartozás, a családi állapot, nemi irányultság, a nem szakmai hobbik, stb. Persze a LinkedIn-es profilképed elárul sokat viszont a fejvadászoktól kép nélküli önéletrajzot kapnak a cégek és ők csak az alapján ítélhetnek. Papíron. Ez egy olyan ködös terület, amit jobb elfogadni és nem bolygatni. Az érem másik oldala viszont, hogy soha nem fognak kiutálni azért, mert tele vagy varrva vagy éppen kék a hajad.
Ha minden személyes adatot kivettél az önéletrajzból, akkor a száraz szakma marad, aminek viszont vaskalapos formátuma van: egy személyes szakmai összefoglalás, amolyan ars poetica, képességek felsorolása, előző pozíciók felsorolása, egyéb.

Mi az amit először nézel meg egy profilon?
Titulus, azaz, hogy milyen poziban dolgozik/ dolgozott az illető. Pl. ha PHP-fejlesztőt keresek, de az illető soha nem dolgozott fejlesztőkent, akkor hiába jött fel találatként, nincs értelme az önéletrajzot sokáig nézegetnem.

Mitől csukod be azonnal a tabot?
Ha nincs telefonszám. Annyi de annyi önéletrajz van pl. Monster-en kontaktinfó nélkül! Ebben az esetben is: nincs értelme sokáig nézegetnem az önéletrajzot. Ha csak e-mail cím van, akkor még adok pár másodperc esélyt az önéletrajznak, ilyenkor egyéb tényezők döntenek, hogy billentyűzetet ragadok-e.

Azt gondolom tudod jól, hogy a programozók ritkán szeretnek telefonálni és inkább az aszinkron kommunikációt kedvelik. Miért ragaszkodsz mégis a telefonhoz? Van ennek valami oka amit meg kellene értenünk?
Igen tudom, de ennek több oka is van:
A legfontosabb; e-mailben nem lehet mindent rendesen és gyorsan lekommunikálni, míg ha beszélünk akkor minden felmerülő kérdést (mindkét fél részéről) rögtön és azonnal, egymás mondandójára reflektálva meg tudunk tárgyalni, ami végső soron mindkét fél érdeke. A nem hivatalos verzió (ámbátor nagy igazság) viszont: e-mailben soha semmit nem fogsz „eladni“, még a munkát sem. Ez van, elvégre ez mégiscsak sales meló.

Szintén ritkán emlegetett „nem hivatalos“ indok a diszkréció. Sajnos gondolnom kell a klienseimre és a konkurenciára is. Ezért van pár infó (kliens neve, fizetés), amit egész egyszerűen nem adhatok ki e-mailben pláne úgy, ha még nem is beszéltem Veled “személyesen”. A beszéd jobban megalapozza a bizalmat és a későbbi munkakapcsolatunkat is, emellett az ilyen “tabu” dolgokról sokkal könnyebben lehet beszélni telefonon keresztül. Nehéz egyébként az érdekvédés két oldalán brillírozni. Azt szoktam mondani, hogy ez ugyanolyan, mint hogy egy önéletrajzot se fogok kiküldeni a “tulaj“ beleegyezése nélkül.

Nekem is vannak persze olyan napjaim, amikor nincs kedvem vadidegenekkel beszélgetni, inkább elbújnék az e-mailek mögé. De végső soron minden beszélgetés után megállapítom, hogy “na, nem is fájt“. Nagyon sok fejvadász cégnél egyébként az alapján (is) értékelik a dolgozókat, hogy hány hívást csinálnak és mennyi időt “lógnak“ a telefonon. Ezzel a “méréssel“ nem teljesen értek egyet, de a munka nagyja a telefonon dől el, ez tény. Kíméleltenül tudják ezt a főnökeink is és kíméletlenül be is vasalják rajtunk a teljesítményt. De erről még hosszan tudnék sztorizni…

Mitől keresed meg azonnal az illetőt?
Ez több, specifikusabb dologtól függ: ha az önéletrajza hemzseg a találati szavaktól, ha látom, hogy kb. a titulusa is megfelel, látom, hogy nem havonta ugrált egyik cégről a másikra (ez a contractorokra is igaz, sorry!) és ugye van telefonszám, már hívom is. Van ez a vita a fotóról, hát nálam negatív irányba a kép ritkán szokott elvinni. Ha viszont kifejezetten szimpatikus az illető a fotón engem az pozitív irányba terel. (Ez utóbbi azt hiszem eléggé szubjektív pont, maga a „szakma“ is jókat vitázik a „kell-e fotó kérdésen“.)

Mennyit számítanak a referenciák Neked, és mennyit a kliensnek?
Őszinte leszek: ahol most dolgozom, ott nem gyakran szoktunk mi magunk referenciát kérni. Már csak azért sem, mert ez inkább a HR-es, azaz a kliens dolga. Ettől függetlenül, ha lenne rá időm, biztos én is csinálnék referencia hívásokat, legalább az erősebb pályázóimnál. A LinkedIn-es referenciák viszont itt is érvényesek, sőt! Szerintem egyfajta személyesebb képet adnak a pályázóról, ami sose baj. A sok “skill” mögött elvégre mégiscsak egy embert készülnek alkalmazni.

Fotó amitől elsírod magad? Hogy ne pózoljunk Linkedinen?
Jaj hát akad. LinkedIn még nem is annyira szörnyű, mint a Xing. (Xing kb. ugyanaz, mint a LinkedIn csak a német régióra.) Na itt van egy csomó öltönyös, bajszos, idős, komolyan a messzibe bámuló “professzionális” fotó. Hát őket szokni kell, na. :) A lényeg: ne legyen bulikép, vagy nyaralás (kirándulás) alatt készült kép. Kérlek, csak ezt a kettőt ne! (Sajnos ezt még sokan a fejvadászok közül se tartják be.)
A leghatásosabbak azok a képek amiken látszik, hogy komolyabb géppel készültek (élesek!), mégse mesterségesen beállítottak.

Milyen egy jó összefoglalás? Mit kell kifejeznie?
Írd le, hogy mit csinálsz, mit csináltál, és mit szeretnél a jövőben, de kérlek úgy, hogy én is megértsem. Nincs értelme az IT-s “fellengzésnek“, mert “sajnos“ az önéletrajzod főként olyan emberek fogják – leginkább az első szakaszban – olvasni, akik nem az IT területéről jönnek. Én is próbálok Veled érthető lenni a telefonon (több kevesebb sikerrel), kérlek Te is vedd figyelembe, hogy nem ugyanaz a szókincsünk.
Hogy mit kell kifejeznie? Hogy vannak perspekítváid! Nem álmaid, perspektíváid!

Képességek listája: buzzword-bingo vagy őszinteség és esetleg kevés, ám annál relevánsabb kulcsszó?
Valahol a kettő között. Minél több releváns szó van az önéletrajzodban, annál előbb/feljebb jössz fel találatként a keresésemen. Azért persze a “buzzword-bingo-t kiszúrom, ha nem is egyből, hát legkésőbb akkor amikor felhívlak.

A helyes sorrendje az előző munkahelyeknek … ?
Legutolsó legfelülre. Ja és ne csak évszámot, hanem hónapot is írj a tól-ig-hoz. Illetve előbb a munkatapasztalat, csak azután a sulik listázása. Viszont azt se hanyagold el, legyen érthető, hogy hol, mit tanultál, befejezted-e, vagy sem.

Hogyan bukkanhat fel a keresésedben valaki akinek kevés tapasztalata van de mégis szeretne külföldi állást?
Felbukkanni a keresőszavakkal lehet. Gyakori hiba a frissen végzetteknél, hogy nem részletezik mit csináltak, mit tanultak. Pl. sokszor adnak meg csak annyit, hogy “programozó” itt és itt. Ír esetleg két mondatot, hogy mit csinált a cégnél vagy mi is a cég maga és ennyi. Tessék technológiát írni, az az ami kereshető. A tanulmányoknál is le lehet írni, hogy mi volt a szakvizsga / diplomamunka témája, milyen technológiákra ment rá, stb, stb.
Másik hiba, hogy a “junior”-ok sokszor nem tudják mit is szeretnének igazán. Akkor én honnan tudjam? Oké, hogy kódoltál ebben, abban, meg amabban, de tessék irányt választani, abban elmerülni. Nekem egy olyan kell, aki jó PHP-ben meg MongoDB-ben, nem olyan, aki kicsit dolgozott abban is meg mellette front-end-es is meg webdesigner meg DB Admin, meg még a jó ég tudja mi. Legyél csak PHP-s, de az nagyon!

Nézzük az önéletrajz részeit sorra:

Összegzés:

Rólad kell szólnia. Akár egyes szám első személyben, akár harmadik személyben. Attól függ, hogy Neked melyik a kényelmesebb és testhezállóbb. Ebben az 1, maximum 2 mondatban azt kell elmondanod, hogy szakmailag mi hajt. Mi az, amit rólad 2 mondatban feltétlenül el kell mondani, ha az IT életedről van szó? Képzeld azt el, hogy a kedvenc témakörödben elő kell adnod egy konferencián. Az esemény programfüzetében megjelensz mint előadó és a fényképed mellé kerül egy szöveg. Úgy írd meg a személyes összefoglalódat mintha azt a szöveget írnád. Ki vagy te? Mióta csinálod amit csinálsz? Miért csinálod? Mi érdekel leginkább? Mit vársz el a jövőben magadtól? Mik a perspektíváid? Lehet, hogy csak két mondatról van szó de a legfontosabb két mondatról az önéletrajzodban. Ne kapkodd el.

Képességek felsorolása:

Ez egy blokk amibe jöhet az összes három betűs rövidítés és technológia megnevezése amit rólad érdemes tudni. Nem feltétlenül kell strukturálni őket, bár nem árt ha van valami minta. Ha nem vagy biztos abban, hogy 1-2 technológia milyen kategóriába tartozik akkor inkább ne írj kategória-címeket csak egy rendezett felsorolást. Anno én mindent beletettem amihez értek. Miért ne? - gondoltam egészen addig amíg nem jött szembe egy blog-poszt amiben azt írták, hogy “ne kérkedj olyan tudással amit nem szívesen csinálnál megint”. Lehet, hogyha kihagyod az általad nem kedvelt dolgokat akkor kevesebb megkeresést fogsz kapni de garantáltan növekedni fog az értékes megkeresések aránya. Megint csak Neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél jobban és mire vagy hajlandó. Én például nem akarok ActionScripthez nyúlni soha többet.

Szakmai múlt:

Az előző munkahelyek felsorolását mindenképpen időrendben visszafelé kell megírni. Nagyon ritkán kíváncsi csak bárki is arra, hogy zöldfülűként mit csináltál. Leginkább az fontos, hogy honnan jössz és mik a legfrissebb értékeid.
Ez a szekció is merőben eltér az otthon elvárttól. A formátum megint csak kötött:

Pozíció, Cégnév
mettől-meddig, melyik városban, melyik országban

- feladat 1
- feladat 2

A feladat lista 2 féle lehet. Ha olyan helyen dolgoztál ahol külsős projekteken kellett tevékenykedned és elárulhatod a kliensek neveit, akkor a felelősségeid listáját projektenként sorold fel. Ha bármelyik feltétel hamis, akkor absztraktan fogalmazd meg.
De milyen is egy angol-szász kompatibilis feladatlista?
Nem felsorolás, hanem kerek mondatokba szedett.
“Én vezettem be a verziókövetést a cégnél! Előbb SVNt, majd GITet használtunk.”
“Migrációs scripteket írtam MySQL és MongoDB között.”

Fontos, hogy ne szerénykedj. Itt el kell magad adni és a lehető legjobb fényben feltűntetni azt, amit csináltál. Egy jó tanács amit egy barátomtól kaptam: “használj erős igéket!” Ezt egyszerűbb mondani, mint megcsinálni. Ha sokmindent kell írnod, akkor igen gyűrött lesz a szinoníma szótár a végére, de megéri. Olyan igéket keress, amik önbizalmat, határozottságot és pozitív töltetet hordoznak az átlagosság helyett. Minden feladatot élveztél és a lehető legjobb teljesítményedet nyújtottad!
Tudom, legtöbbször nem könnyű megfogalmazni, hiszen nem is gondolunk bele, hogy valójában mit is csinálunk. Számomra nagyon hasznos procedúra volt annak feltérképezése és mondatokba szedése, hogy mit is csinálok én!?

Ahogy Kata is mondta, az önéletrajznak a fő olvasóbázisa nem technikai, viszont megadott dolgokat keresnek. Ezt figyelembevéve írj magadról. Talán segít, ha azt mondom, hogy 1-1 mondat 80%ban legyen laikusok által is felfogható, 20%ban pedig szakzsargon.
Másik tanács, ami kódra is igaz: ne keverd a felelősségeket. A verziókövetés bevezetése és oktatása nem ugyanaz. Ezek mehetnek két különálló pontba.

Iskolák:

Csak a relevánsakat sorold fel. Senkit nem érdekel a nem szakirányú végzettség.

Hobbik:

Megint csak akkor, ha van bármiféle szakmai relevanciája. Meetupokra jársz? Code dojokat szervezel? Robotokat építesz a szabadidődben? Az mind jöhet! Zenélés, fotózás, biciklizés: nem!

Valami hasznos tanácsod van esetleg mindazoknak akik külföldön törik a fejüket?
Sajnos az angol kollégák sokan mind ugyanabban az “Egyesült Királyságnak” nevezett “tóban” halásznak de azért vannak kivételek (pl. én). Csak láthatóvá kell magad tenni és nem szabad feladni. A külföldi kollégáknak érdemes megkönnyíteni a dolgát, pl. megadni, hogy magyar a nemzetiséged és zárójelben feltüntetni, hogy “EU member” vagy hasonlók. Ebből tudják, hogy nem kell külön engedély, hogy az országban tartózkodj/ dolgozhass. Máris értekesebb jelölt vagy! Esetleg odaírnám, hogy mit saccolsz mikor tudnál kezdeni. Az összegzésben is meg lehetne említeni, hogy miért is szeretnél lelépni és miért Angliába.

De egy a lényeg: döntsd el, hogy tényleg külföldre akarsz-e menni, vagy sem. Ha igen, remek, dolgozzunk együtt! Ha nem, akkor – és ezt most megint nagyon csúnyán fog hangozni – ne rabold az időmet kérlek. Lehet pont egy olyantól veszed el, aki már eldöntötte, hogy tényleg menni szeretne és konkrét segítségre van szüksége. Köszönöm. :)

Hogyan tovább?

Remélhetőleg ezután a cikk után egy kicsit tisztább képed van arról, hogy miképpen indulj neki életed talán egyik legnagyobb kalandjának. Tudom, kicsit hosszú, de már régóta érett. Lesz még 4+1 fejezet, amikben kitérünk a következőkre olyan emberek segítségével, akik első kézből tudnak hasznos tapasztalatokat megosztani:

• Fejvadászokkal való együttműködés, interjúzás menete, felvételi folyamat
• Kiköltözés, lakásvadászat, telefon, internet, számlák, szükséges papírok, elintézési módok, hasznos tippek az egyébként nem triviális új élet kezdéséhez
• Integráció, kultúra, mit szabad?, mit tilos?, miképpen működik itt a szakma és a szakmán kívüli élet? Mennyibe kerül a minden és milyen egy átlagos IT-s élete?
• Költözés családdal, kisgyerekkel. Mik a lehetőségek, költségek és miképpen lehet a legjobbat kihozni a helyzetből?
• Bónusz: szakmai események: hol találod őket?, mik vannak?, mik a szokások?, hova érdemes menni?